Annyira SZÜKSÉGEM VAN már a nyárra, hogy az hihetetlen. Nyomasztóak a hétköznapok, mert mikor suliban vagyok, akkor még elviselhető, de ha hazaérek, na akkor kb. azt érzem, hogy szívesebben halnék meg, minthogy itt szenvedjek igen rövidke földi életem legzavarosabb időszakában. Egész egyszerűen az iskolában elpocsékolom az összes energiámat a szükséges, alkalomhoz illő álarc felöltésére. Mostanában rengeteget nevetek - talán már meg is őrültem és ezért, de lehet, hogy csak a saját figyelmemet terelem el.
Lassacskán tudatosult, hogy kezdek két életet élni. Egyet társaságban - Oscar-díjra jelölhető színészi alakítás mellett; egyet pedig a valóságban - kiadva magamból mindazt, amit addig rejtegetek. Ennyi mindent nem bírok ki..
Belefáradtam.
Nem érdekel most már semmi.
Minek szenvedjek, ha úgysem ér semmit?!
♥ †
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése