2011. július 30., szombat

könnyes búcsú. :d


hellooka-nyalooka !

mostanában ez az utolsó bejegyzésem itt.
átcuccoltam tumblr-ékhoz. :)
ha nem válik be, természetesen jövök vissza hű bloggeremhez, de most ott próbálok szerencsét.
most csak azért jöttem tehát, hogy könnyes búcsút vegyek, mert nem biztos, hogy látjuk még egymást - amennyiben jobbat találtam a mostanra már szépen kitanult, széppé varázsolt, megszokott, és ezáltal unalmassá vált blogger helyett. c: [ szép, hosszú mondat. ]
nos, tehát a lényeg - amiért itt vagyok:
az új cím:

[ igen, nem voltam valami kreatív, és meghagytam a régit. :d ]

aviszontlátásra !

don't let me cry. ;)




2011. július 24., vasárnap

ha én lennék a szerelmed..

biztos sokszor bántanálak, hogy tudsz így szeretni - én soha nem tudnálak. ♥



Well.. i feel this is so fucking bad.
Again..

Nem tudok már mit kezdeni magammal - szar idő van, unatkozom, távol vagyok mindenkitől, hiányoznak. Dilemma, mert hazamenni nem fogok. Az kizárt ! Ott még rosszabb lenne a közérzetem.
No, meg történt egy pár dolog, és hát nem is tudom. Idiótán reagálok, de nem tudok máshogyan gondolkodni. Úgy csinálok, mintha személyes sérelem ért volna, holott tökre örülnöm kéne. Vagyis örülök, csak mellette ' be vagyok sértődve ' - az mii ?! :| fuck off. -.-'
Az vigasztal, hogy augusztus 13-án megyünk Paloznakra, ott csak jobban leszek már. :)
Vagy még szarabbul. Ez a két lehetőség van. (:
Furcsa, de mosolygok rajta. Néha nevetek is. Eddig még nem volt ilyen, hogy jókedvűen tudtam beszélni/írni a problémáimról - amiknek valós okát általában szépen elhallgatom -, de most eljött ez a pillanat is. Konkrétan akkor értékelődött át bennem minden, amikor pofán vágott a szörnyű és elfogadhatatlan tény, hogy egyedül maradtam; i'm the only exception. Most már tényleg kijelenthetem, hogy KÜLÖNLEGES vagyok. xd Biztos, hogy nincs több ilyen szerencsétlen, mint én. :3
És ezen is mosolygok - nohát, változnak az emberek. c:
Tök jó kedvem van, annak ellenére, hogy minden pillanatban az jár az eszemben, hogy megmaradtam ebben a kezdetleges állapotomban. Ahogy születtem. Csak természetesen. Bár ez már nem biztos, hogy normális. Valaki valamit nagyon elcseszett rajtam.. :d


s u c k s !
i have only one love - forever and ever. ♥

2011. június 29., szerda

when the night is calling ..

Na, jó napot kívánok !
Üdvözlet innen, Várpalotáról !

Telnek a napok, én meg jól érzem magam. Nincs semmi gond. Huu.. hogy kijelentettem, aztán közel sincs így. Na, mindegy.

Megkaptam azt a mesébe illő bizonyítványomat ! Nem csalódtam, de ahogy mondtam már - elégedett sem vagyok. Lehetett volna sokkal jobb is, ha megerőltetem magam.
Kaptam könyvet a szorgalmamért, ami kiterjed a tanulásra és a versenyekre. Csak az ezzel a probléma, hogy ott sem voltam valami szorgalmas. Muhhahahhaaa ! Nem tudom, hogy miért adnak itt ennyi hülyeségért könyvet ! Vannak, akik sokkal jobban megérdemelnék nálam az osztályban, már csak azért is, mert sokkal többet tettek a közösségért, mint én. Legtöbbször passzív voltam, ha ilyen nagyon szociális, csodás iskolai programról volt szó. Na, nem értem. Mindegy.

Kitűztem egy mások számára elég könnyen elérhető és megvalósítható célt a nyárra. Tehát sima dolognak tűnhetne - ha nem rólam lenne szó. Még küzdök. Nem is vetélytársakról beszélek, hogy velük kell megküzdenem, hanem végeredményben saját magam ellenfele vagyok. Most így viszont elég értelmetlen. Ha már harcba kerülök önmagammal, akkor viszont tényleg nincs értelme a dolognak, mert ha legyőzném magam, akkor az nekem fájna és valószínűleg a vesztes felem hiányt szenvedne .. Oké ez kezd skizofrénia-gyanússá válni - akkor itt be is fejezem. Majd ha nem érzem magam ettől a gondolatmenettől szánalmas-gyászosan, akkor folytatom ..

-.-'


2011. június 20., hétfő