2010. július 24., szombat

here.

Itt vagyok. Nem véletlenül nem azt írtam, hogy 'itthon'. Nem érzem magam úgy, mint aki haza jött. Sőt.. eszméletlenül lehangolt, mikor fel kellett szállnom a buszra, aztán itt meg le. Várpalotán minden sokkal jobb. Vagyis azért annyira nem sok minden, egy biztos: közérzet. Sok mindent meghatároz, milyen a közérzetem.(Gondolom a többi embernek is, de az más téma.)

Tegnap ritkaszarul voltam. Úgy felhúztam magam, hogy az már fáj. A mamám természetesen nem ért meg. Ezen is idegeskedtem. Reménykedtem, hogy végre lesz egy nyaram nagyobb idegrohamok nélkül, de nem jött össze.
Dének írtam, nem írom le ide mégegyszer :"1 hónapja nem tudtam normálisan kiadni magmból az érzéseimet. a blogomban írtam róla, de cenzúrázni kellett. ráadásul senki nem ért meg és szerintem soha a büdös életben nem fogja felfogni senki, hogy mi a bajom. a mamám szerint beteg vagyok és pszichológushoz kéne járnom."

Ez van. Idegbeteg vagyok.

Majd holnap írok még.

cső.peace.

(szombat.)

2010. július 22., csütörtök

ezvan.

Igen, átmásoltam a 'régi' blogomból az utolsó 2 bejegyzést. Igen, az is lehet, hogy én vagyok a hülye, hogy nem tudtam megoldani az előző blogom folytatását. Mindegy az a lényeg, hogy kezdtem egy újat. Többet erről nem is fogok írni ez után. A style hasonló (remélem tetszik.*-*), aki pedig írja az ugyanaz. Bár jelenthetné az új blog az új kezdetet is. És most valami új kezdődik. Gondolok itt az új suli, új ismerősök, új helyszíne a szenvedésemnek című fejezetre. Ok..akkor most kijelentem, hogy ezért írok másik blogot. Így remélem kevésbé tűnök idiótának. :'D

Amúgy valaki mondja már el, hogy mi a szarért kell a google-nak itt baromkodnia. Most nem érezném magam olyan idiótának. :') Amúgy is hülye vagyok. Most ezt mért kell megerősíteni ?

Most nem írnék többet. Talán este. (:

bye. peace




(csütörtök.)

don't know.

Ahogy ígértem, az a rettenetesen nagy poén : kicsi zöld háromszög.
Nagyon vicces volt ugye ?

Már lassan fáj, hogy nem tudok semmi értelmeset csinálni. Egész nap vagy alszok vagy eszek. Meg néha bevágódok a gép elé és azt hiszem, hogy ettől majd jobb lesz a hangulatom. Mert most nagyon úgy tűnik, hogy még élni sincs kedvem. Nem sokára vége a nyárnak én meg semmit nem csinálok. Most azon hisztizek, hogy nyár van és unalom. Amikor meg elkezdődik a suli, akkor azért fogok hisztizni, mert nem lesz egy szabad percem sem. Egész életemben mindig 'mindennel' volt problémám. De próbálok ezen változtatni, és az egész belső énemen. Múltkor elmondták az xDoráék, hogy mi bennem az irritáló. Ezen el is gondolkoztam, és szeretnék változtatni, mert nem akarok senkinek sem ártani. És amit én csinálok, valószínűleg ártott az embereknek, - ahogy kivetem a Pipe dumájából - eléggé le tudom alázni azt a kicsi önbizalmat is ami benne van.

'Tegnap' este tök szerencsétlen voltam. Bejött egy állat nagy bogár, és úgy beszartam tőle :D Lefújtam Chemotox-szal, aztán nem döglött meg, felugrott (pontosabban repült) és én meg megijedtem, aztán leborultam az ágyról és bevetem az asztalba a fejem. Tapsot érdemlek nem ?:'D Először fájt, aztán reggel, mikor elmeséltem a Mamámnak tökre röhögtem. lmfao :D:D

Akarok már valamit csinálni. Olyan tettrekész vagyok, hogy a nevemnek igének kéne lennie.(mekkora poénok -.-')
cső.peace.

things.

Sokat gondolkodtam mostanában mindenféle dolgokon. Rájöttem, hogy szeretnék alkotni. Tökminegy mit, csak legyen maradandó és lehetőleg hasznos. Most ez elég hülyén 'hangzik', de ez van. Szeretnék olyasmit csinálni az életemben, amivel tudok segíteni ennek a buggyant, segghülye (van kivétel) társadalomnak. Igazából az érdekel, hogy jó ember legyek. Az valahogy megnyugtatná a lelkemet. Talán kijelenthetem, hogy boldog lennék.Szerintem soha nem voltam még boldog. Nem is tudom milyen érzés. Én mindig csak örültem. Ezt most nagyon kijelentettem, pedig nem. Volt olyan (nagyon sokszor, többször az átlagnál - bár nem tudom mennyi az átlag), hogy kifejezetten depresszió közeli állapotba kerültem, és semmi nem volt jó. Szerintem az elmúlt két évemet ez a hangulat határozta meg. Bár még most sem szeretek így élni. Boldog valószínűleg akkor lettem volna, ha huzamosabb ideig örülök .:D De ez nem igazán jött össze. Mindig eszembe jutott valami baromság (ami igazából nem is baromság) és elrontotta a kedvem. Lehet ilyen dolgok mellett boldognak lenni ? Vagy előbb ezeket kéne megszüntetni ? Valaki igazán válaszolhatna. :/ Bocs, hogy hülye vagyok, de erre még nem sikerült rájönnöm.
Mégvalami.: Szeretnék okos lenni. (Na jólvanám. Persze..okos is, boldog is, még mit nem.) Annyi minden érdekel, de nem foglalkozhatok velük. Például szívesen lennék orvos. Mondjuk sebész. Akkor is segíthetnék az embereken. Vagy mondjuk kutatóorvos. Hmmm.. szép álmok.. na jólvan megyek is álmodozni -.-' úgysem csinálhatok semmi mást. Már csak azért is, mert hajnali fél négy van. És nincs jobb dolgom, mint ebbe a szarba egy eléggé filozofikusra sikerült bejegyzést alkotni. (Pontosabban nem alkotni, mert akkor biztos jobban érezném magam tőle..)
Most mért tudok ennyi baromságot összehordani ? Eddig kb. 2 hónapig nem írtam, most meg szófosásom van.
Kicsi, zöld színű és háromszög alakú. Mi az ? (Igen, tényleg nagyon menő -nem találtam jobb szót, még szinonimaszótárban sem- Comedy Central-os poént berakni a végére.) A megfejtésért olvasd el a következő bejegyzést. :'D♥☮