- jaaj! ma megyek haza! :|

- hát, akkor én meg holnaptól magammal társalgok..

* nevet, nevetek *

- oh, szívesen itt maradok! :) nem olyan fontos, hogy otthon legyek.

* nevet *

[ - ne nevess! én komolyan gondoltam. :c ♥]

- eszünk valamit?

...

happy (!) easter!

boldog nyuszit!

húsvét van. keresztény ünnep.. hát, jó..

a legjobb az egészben, hogy finom a kaja és annyit fogyasztok belőle, amennyi jól esik. nem hiszem, hogy történt már olyan, hogy valamelyik kedves rokon keveset főzött-sütött volna a kelleténél és ezért nem jutott a sok-sok vendégnek.

továbbra sem tudok rajongani az ünnepekért. olyan emberekkel kell találkoznom, akikkel azelőtt talán a csodás 15 évem alatt kétszer. nos, így nem túl vonzó. meg persze a bárgyú beszélgetések! ' jaaaaaj! hogy megnőttél!.. hány éves is vagy? ' a válasz: ' hehe -buta vigyor -, 15 ' ahelyett, hogy ' mit gondolt? 10 éve látott utoljára és én meg nem növök semmit?? '

ilyenkor a legjobb megoldás, hogy tűrni kell a bájcsevejt.. nincs más választás!

szerencsére idén még nem volt részem ilyesmiben. de nem úszom meg.

alapból frusztrál, hogyha 5-nél több ember figyelme szegeződik rám egyszerre.. már akkor is, ha jól ismerem az illetőket. én ezt nem bírom!

jó.. már csak a holnapi nap van - mit beszélek én?! már hétfő van, szóval már csak a mai nap van. túl kell élni, aztán csá! nyugtat, hogy jóóó sokat kajálhatok a finomabbnál finomabb gasztronómiai alkotásokból.

happy easter! ;d ♥

magány.

photograph..

who?

♥

olé - olé - oléoléolé.. ♥__♥

na, de én miért nem? :|

*___*

lázban égek..

HM!

ahj! ♥

i'm not OK.

mi a ****ért?!

így örökre egyedül maradok. :(

sok-sok érzés kavarog most bennem. én nem ezt akartam. nem is gondoltam bele, hogy ilyen rossz lesz majd. meggondolatlan és idióta voltam. egyedül maradok. miért is kellenék már akárkinek is, mikor egy ilyenre nem vagyok képes?! mit csodálkozok aztán, hogy egy szép, kerek és jó nagy nulla vagyok?! f*szom belé már! :|

változtatni KELL!

nem.

nem tudok. ebbe fogok belehalni.

HELP ME!

f u c k !

_ the social network.

Nem véletlenül próbáltam kicsit eltűnni az utóbbi időben. Felfüggesztettem a facebook fiókomat, az msn jelszavamat pedig már el is felejtettem, mert egyáltalán nem használtam.Nem is olyan régen - kb. 2-3 hete - ' szerencsére ' ez megváltozott. Kicsit szociálisabb lettem. Ma meg megint ott vagyok, hogy rohadjon már meg az összes közösségi portál; inkább nem szeretnék tudni arról, ami ott folyik. Olyan tények elé állítottam magamat ezzel a nagy visszatérésemmel, ami sokkol. Nem tudom, hogy hogy lehettem olyan naiv, hogy azt reméltem, hogy majd most más lesz. Hát persze! Más lett. Minden sokkal rosszabb.

Most nem futok el, akármennyire is szeretnék. Érzek annyi erőt magamban, hogy ha legyőzni nem is sikerül a gondokat, legalább elviseljem. Nem biztos, hogy érthető, hogy nekem ekkora traumát tud okozni egy közösségi portál, pedig ez így van. Burkoltan. Mondom, az zaklat fel, amit ott látok: megdöbbentő üzenőfali bejegyzések, szintén sokkoló képek. Úristen! Mégis mi a szar folyik itt?

WHAT?!

photograph?!

sun goes down - the only one wonderful thing in the horrible village.

the life as the dandelion.

shiny happy people.. c:

És elérkezett a megváltás! Valami csoda folytán Várpalotára kerültem - és még csak kedd van! Na, erre varrjál gombot! ;d Amúgy azért nem akartam eljönni ilyen ' korán ', mert szerdán lenne kézi meccs - és számítottak rám, de sajnálom: valami közbe jött. És ez nem csak egy olcsó kifogás! Tényleg el kellett jönnöm - persze nem azt mondom, hogy vasvillával kergettek, én meg bőgve ordítottam, hogy ' de neeeeee! ' -, szó nem volt ilyesmiről. :d Olyan élvezetes látni az életvidám, idegen arcokat! Nem az a szokásos, savanyú-gonosz pofa-tenger. -.-

Úgy beégtem! :|

f u c k !

Nos, ' mindenhol jó, de legjobb otthon '. Hát persze! Ez teljes mértékben igaz, ha az otthonod a családot, a házat, a közös emlékeket, az együtt töltött gyönyörű, nyugodt perceket jelenti. Ez nálam nem az otthon fogalma, az teljesen más. Ha minden szónak az ellentétét veszem ebben az idilli kis mondatban. .. csúnya, ideges órákat. Kicsit erőltetett, de ez most kit érdekel?! A lényeg a lényeg. Nekem nem is tudom, hogy hol van az otthonom, mert abban a házban, abban a faluban, ilyen körülmények között biztos, hogy nem.

Ma voltunk sétálni és vásárolni. Csodás nap volt. Főleg az a kárörvendés, amikor láttam a szegény, megtört, gondterhelt diákokat kibattyogni az iskolák kapuin. Muhhahahahaa! Tudom: nem szép dolog. Szégyellem magam! - csak vicceltem!

' im batmaan! ;d ♥

awesome. c:

Ismét csodálatosan meghosszabbítottam a szünetemet: ezen a héten már nem megyek suliba. Cuz i'm awesome; most mi az a két nap?! Mert szerdán úgyis DÖK-nap lesz. Mondjuk épp ezért nem megyek - ' kilencedikesek bemutatkozásán ' kellene égetni magunkat. Igen. Bemutatkozás. Áprilisban. -.-' Alapból szar az egész elgondolás, ráadásul minden osztály táncol vagy valami értelmeset ad elő, a mi osztályunk meg Csillag születik-et (!), amiben két produkció fog szerepelni: a táncosok meg a hupikék törpikék (!!). Kíváncsi lennék, hogy jut eszébe egy 15 éves embernek ilyesmi. Na, igazából csak ezért nem megyek. Szerintem érthető. Osztályfőnök biztos, hogy ki fog akadni.. hát, sajnálom!

Valamelyik nap megyek Várpalotára, végre! Már annyira jó lesz kimozdulni egy kicsit. Csak az a baj, hogy rövid a szünet. Leghamarabb talán szerdán tudok elmenni, úgy elfogadhatóbb, mint - az eredeti tervem szerint - pénteken.

Egész héten hoki-lázban égek! Elkezdődött végre a vb. Már annyira vártam. Tegnap a hollandok ellen játszottak, és nyertek is 7-3-ra, ami azért elég jó, főleg a nyitómérkőzés fényében. Ma Dél-Korea ellen lépnek pályára, hát, azért ez nem lesz olyan könnyű, de reméljük a legjobbakat!

Annyira szép idő van. Ha kinézek az ablakon egyből az jut eszembe, amikor együtt fetrengtünk a fűben, futkároztunk az udvaron. Nem is lesz igazi nélküle a nyár. Istenem! Úgy hiányzik. Elviselhetetlen. Nem is tudom így élvezni a napsütést. Nekem szükségem van rá a kiteljesedésemhez. Mi lesz velem? Nem tudok ennyi mindent feldolgozni! Feladom. Rettenetesen hiányzik. ♥

' - traktorral mentek a szívén át. ' ♥

piciny szentimentális lelkem darabjai..

"..A hársfaágak

csendes árnyán,

ahol kettőnknek ágya volt,

ott láthatjátok

a gyeppárnán,

hogy fű és virág meghajolt.

Fölöttünk az ág bogán

ejhajahujj!

dalolt ám a csalogány!.."

"Áttetsző arany ingében ragyogva

jött a nyári hajnal a réten át;

azt hitte, hogy még alszom, mert mikor

házam elé ért, elmosolyodott,

körülnézett s a nyitott ablakon

nesztelenül beugrott a szobámba,

aztán könnyű ingét ágyamra dobva

bebújt hozzám a takaró alá.

Azt hitte, hogy még alszom s megölelt

s én mozdulni sem mertem, félve, hogy

felébredek és álomnak remélve,

hogy ébren vagyok… és húnyt szemmel és

mozdulatlanul és remegve tűrtem,

hogy karjaimba fészkelje magát,

s mintha egyetlen érzék erejébe

gyült volna testem-lelkem minden éhe

és szomja és a beteljesedés

minden igérete, csak a tapintás

néma ajkával s vak szemeivel

szürcsöltem, láttam, éreztem, öleltem

az égi vendég ajándékait:

ujjainak játékában a napfény

lobogó lepkéit, karjában a

rét illatának harmatos husát

s egész testében az egymásbaringó

felhők mindenütt egyforma ölét.

Mondom, húnyt szemmel, mozdulatlanul

feküdtem ott a gyanútlan karokban,

de mikor végre álom s ébredés közt

félig tolvaj s fél-részeg öntudattal

megloptam az istenek gyönyörét,

nem bírtam tovább és csókolni kezdtem

és felütöttem szememet… Ő

ép fölnézett rám. A kedves mosoly

megüvegesedett rémült szemén,

arcán elsápadt és kigyúlt a szégyen:

Te meglestél!... – sikoltotta, s felugrott

és menekült, már az ablakhoz ért

és belefoszlott a hajnali égbe.

Én felültem és értelmetlenül

és soká bámultam magma elé:

szénaszag csapott be az ablakon,

messziről zúgott a hegyi patak,

a szoba még sötét volt, de a nap már

ágyamra tűzött, és a takarón

úgy pihent a fény tűzfátyola, mint

egy odadobott könnyű arany ing."

katarzis! ♥

gosh!

Annyira SZÜKSÉGEM VAN már a nyárra, hogy az hihetetlen. Nyomasztóak a hétköznapok, mert mikor suliban vagyok, akkor még elviselhető, de ha hazaérek, na akkor kb. azt érzem, hogy szívesebben halnék meg, minthogy itt szenvedjek igen rövidke földi életem legzavarosabb időszakában. Egész egyszerűen az iskolában elpocsékolom az összes energiámat a szükséges, alkalomhoz illő álarc felöltésére. Mostanában rengeteget nevetek - talán már meg is őrültem és ezért, de lehet, hogy csak a saját figyelmemet terelem el.

Lassacskán tudatosult, hogy kezdek két életet élni. Egyet társaságban - Oscar-díjra jelölhető színészi alakítás mellett; egyet pedig a valóságban - kiadva magamból mindazt, amit addig rejtegetek. Ennyi mindent nem bírok ki..

Belefáradtam.

Nem érdekel most már semmi.

Minek szenvedjek, ha úgysem ér semmit?!

♥ †

kicsit kikapcsolom a szociális énemet..

Cseppet sem ' fairytale ' az életem..

Mély sóhajok között alattomosan megbúvó pillanatok, amikor azt hiszem, hogy minden megváltozik egyszer. Ez már sosem fog.. Ő örökre ... Istenem! Még leírni sem vagyok képes!

Nekem akkor is Ő lesz a mindenem - ÖRÖKRE. ♥