here.

Itt vagyok. Nem véletlenül nem azt írtam, hogy 'itthon'. Nem érzem magam úgy, mint aki haza jött. Sőt.. eszméletlenül lehangolt, mikor fel kellett szállnom a buszra, aztán itt meg le. Várpalotán minden sokkal jobb. Vagyis azért annyira nem sok minden, egy biztos: közérzet. Sok mindent meghatároz, milyen a közérzetem.(Gondolom a többi embernek is, de az más téma.)

Tegnap ritkaszarul voltam. Úgy felhúztam magam, hogy az már fáj. A mamám természetesen nem ért meg. Ezen is idegeskedtem. Reménykedtem, hogy végre lesz egy nyaram nagyobb idegrohamok nélkül, de nem jött össze.

Dének írtam, nem írom le ide mégegyszer :"1 hónapja nem tudtam normálisan kiadni magmból az érzéseimet. a blogomban írtam róla, de cenzúrázni kellett. ráadásul senki nem ért meg és szerintem soha a büdös életben nem fogja felfogni senki, hogy mi a bajom. a mamám szerint beteg vagyok és pszichológushoz kéne járnom."

Ez van. Idegbeteg vagyok.

Majd holnap írok még.

cső.peace.

(szombat.)