2010. november 1., hétfő

autumn.

Ebben a pillanatban tudatosult bennem, hogy őszi szünet van, ezzel együtt az, hogy ősz van. Te jó ég ! Nekem ez eddig fel sem tűnt. Mintha most lett volna az, hogy elkezdődött a nyár. Nagyon furcsa érzésem van. Jó.. tény, hogy elég hülyének kell lenni ahhoz, hogy így két hónap után vegyem csak észre, hogy mi is zajlik valójában körülöttem, de ezt most csak meg kell érteni. Nem várok mást. Ezek szerint, úgy húzott el mellettem két hónap az életemből, hogy nem is csináltam semmit. Csak lógtam a levegőben, mint egy félőrült. Ez szörnyű.. Mi lesz velem, ha így élem le az életemet, és későn jövök rá, hogy nem ártott volna élni is. Most gondolom nem is érted, hogy miről van szó.. Igazából én sem. Ezt át kéne érezni, hogy megértsd, ez nem csak egy jelentéktelen, hülye érzés. Egyszerűen nem lehet szavakba önteni. Félelmetes és irritáló. Huu.. kirázott a hideg. De te még mindig nem érted, hogy miről hablatyol ez a szerencsétlen, ugye ? Csak gondolj bele, hogy két hónapig be vagy szívva. Mit érezhetsz utána ? Halványan emlékszel a történtekre, de nem is te voltál az, aki ezeket tette. Megfontolandó, hogy pszichológus után nézzek, ugye ?
És valóságos, hogy nem vagyok normális. Úgy csinálok, mint akinek elment az esze. Ezt sürgősen be kell fejezni, bár nem tudom, hogyan, mert tudni illik ez vagyok én. Egy félőrült barom. És megint felmerül az a sokat emlegetett kérdés: "Minek élek én egyáltalán ?". Igen. Valószínűsíthető, hogy akármennyiszer is teszem fel ezt a kérdést, soha, senki nem fogja tudni megválaszolni. Örök rejtély. Most mi lesz ?! (:
Kéne már valami értelemeset is írni ebbe a bejegyzésbe.. Nem.. ez nem fog most menni.. Túlságosan felzaklatott, az, hogy ennyire hülye ember nem létezik a Földön, mint amilyen én vagyok. Szóval elmélkedhetek akár órákig is ezen, de nem fog változni semmi, úgyhogy hagyom is a bejegyzés ezen részét így, ahogy van.

Most, hogy valami valóságosnak tűnőt is írjak ide, leírom, hogy mi volt ezen a héten. Első sorban szétuntam az agyam, aztán jött egy kis izgalom: olvastam. Jee. De ami tényleg talán lényegesnek mondható, hogy (nem fogok negatívumot írni, úgyhogy csak a tényeket közlöm) veszekedtünk az Eszterrel, ami úgy lényegében nem lenne nagy dolog, ha nem erről a hétről lenne szó. Mert itt.. hát tényleg nagy dolognak számít, így a semmi közepén. :D Őőő.. mi volt még ?! Áh, voltam tegnap meg tegnapelőtt a Pipééknél. Na, ez az ami tényleg pozitív. Jó volt vére beszélgetni. Kiöntötte nekem a Pipe a lelkét, mert szegény egyedül sínylődött egész héten az iskolában és teljes mértékben leamortizálódott a sok hülye közt.

Na, ennyi. Csá. (L)

P.s.: Ja, csak még gondoltam szólok, hogy 'Nagynak képzelem magam.' és 'Ki vagyok én ?' hogy meg merjem mondani Neki a véleményem. :D De azt úgy még nem értettem, hogy akkor minek mondtad el. Oké, ez nem volt túl értelmes pár mondat annak, aki nem tudja miről van szó. Ezt kifejezetten Neked címeztem. Tudod te ! ;) És nem azért mondam, mert bánt, hanem mert már nem volt mit írni. Gratuláció, taps. Jee. Ez most egészen feldobta a hangulatom. ;D Én nem veszítettem sokat és te sem. Tehát akkor most így ekvivalencia van. (: Na, most már tényleg pacsi. :D

1 megjegyzés: