Need.

Minden embernek szüksége van egy kis nyugalomra néha. Sokszor érzem, hogy nekem is most ez kell, bár nálam ez az érzet kissé elhúzódott az utóbbi időben. Nem is értem, hogy miért. Nem akarok egyszerűen emberek közelében lenni. Nem akarok senkivel sem kommunikálni. Nincs rá szükségem, tökéletesen meg vagyok én egyedül is és nem érdekel senki. Nem véletlen, hogy nem megyek mostanában sehova, csak maximum suliba. Az a helyzet, hogy reggel azért kelek fel, mert muszáj, azért szenvedem fel magam a buszra, mert muszáj, azért megyek be abba a bizonyos épületbe, mert muszáj. Már reggel - na persze, jó is lenne! szóval hajnalban - szembesülnöm kell a napi kötelességeim egy részével. Nos, ki akar így bármit is csinálni?! Mondhatnám azt is, hogy azért kelek fel, hogy várjak - ismét -, hogy vége legyen az újabb napnak. Na, de én nem akarom így leélni az életem! Egyre jobban vágyom a nyárra. Talán akkor lesz ideje kitisztulni az agyamnak, és talán máshogy fogom szemlélni a jelent. Szükségem van arra is, hogy kicsit nagyobb mozgásterem legyen. Hogy a nappalok és az éjszakák szabadon összefolyhassanak, hogy mehessek Balatonra, úszhassak, majd' megőrüljek a 40 fokos melegtől, olvashassak, zenét hallgassak napokig egyfolytában, meg ilyen apróságok. Elegem van! :|